A segítő pedagógia

Módszertani Kiadvány

A segítő kapcsolat egy dinamikus folyamat, amely mindig az „itt és most”-ban történik a jelenlegi szükségleteikkel, illetve problémáikkal vesz részt benne mind a nevelt, mind pedig a segítő. A segítő kapcsolat alapjának a Rogers-i alapelveket tekintjük, azaz a segítés folyamatában érvényesüljön a segítő részéről az empátia, a feltételekhez nem kötött pozitív odafordulás a diákok felé, a hitelesség és nyílt kommunikáció, valamint a másik emberbe vetett bizalom.

A segítésnek megvannak az egymásra épülő szakaszai, melyek egyfajta keretet adnak a segítés folyamatának. Gyakran esünk abba a hibába, hogy gyorsan, szinte tűzoltó jelleggel meg akarjuk oldani a szerintük leginkább égető problémát, ami nem biztos, hogy valóban a fiatal valóságos és őt valóban érintő nehézségben segítünk. Természetesen előfordul, hogy olyan nehézséggel találkozunk, amely azonnali beavatkozást, segítséget igényel, ebben az esetben fontos a segítségnyújtás, de mindez nem jelentheti azt, hogy a nevelt problémájának tudatos átgondolására nem szánunk időt.

A segítés folyamatának első szakaszának szokták tartani az első találkozást, az első interjút. Az első találkozás és interjú döntő a segítés szempontjából, gyakran a további találkozások és az egész segítő folyamat prototípusa, éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan zajlik. Az első interjúk, beszélgetések során érdemes odafigyelni a következőkre:

Törekedjünk a személyes kapcsolat kiépítésére!

Fel kellene tárni a fiatal (esetlegesen a család) elvárásait a segítési folyamattal kapcsolatban!

Ki kellene deríteni, hogy a fiatal (esetlegesen a család) hogyan látja a problémát!

Mindig erősítsük meg a fiatal és a család erős oldalait, érdemes ezzel kezdeni!

Fel kellene mérni a fiatal, a család motivációját a változtatással kapcsolatban!

Az első interjú során tapasztaltakat érdemes az alábbi szempontok mentén átgondolni, hiszen ez a további segítés folyamatát segítheti:

· Miről beszélt(ek) a legtöbbet?

· Milyen témát került(ek) a beszélgetésünkben, kérdéseink ellenére sem válaszolt(tak) rá?

· Mitől vált érzelmekkel és indulatokkal telítetté?

· Hol volt ellentmondás vagy hézag a közlésekben?

Volt- e olyan nonverbális jelzése, ami valami miatt feltűnt nekem? Ha igen, akkor mi? Az első interjú tapasztalatainak átgondolása kapcsán saját magunk felé is érdemes átgondolni a helyzetet, mi volt az érzésem, hogyan viszonyult hozzám? Volt- e olyan helyzet, amely rokonszenvet, ellenszenvet, dühöt, sajnálatot váltott ki benne? Mi a legszimpatikusabb benne? Képes vagyok- e elfogadni őt? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

A segítés során az első interjút követően minden bizonnyal többször lesz alkalom az úgynevezett segítő beszélgetésre. A segítő beszélgetés nem társalgás, nem vita, nem interjú, nem a kérdező szónoklata, nem gyónás és nem is diagnóziskeresés, hanem megértő meghallgatás, a fiatalra összpontosított megbeszélés. Figyeljünk arra, hogy ne mi reagáljunk a beszélgetési helyzetre, ne értelmezzük túlságosan korán a helyzetet, mert azzal befolyásolhatjuk a beszélgetés menetét, ugyanúgy nehezítjük a beszélgetőpartner önkifejeződését, hogyha értékelő vagy erkölcsileg megítélő válaszokat adunk, esetleg elkezdjük vigasztalni, vagy folyamatosan kiegészítő információt kérünk – ez nem egy feltáró interjú, hanem annál egy mélyebb, segítő beszélgetés! Gyakran esünk abba a hibába, hogy tanácsot adunk, ne feledjük el, nem ez a mi feladatunk, nekünk abban kell segítenünk a neveltet, hogy önmaga fogalmazza meg az önmagával kapcsolatos dolgokat.  Ne féljünk attól, hogyha csend van, nagyon gyakran időre van szüksége arra a beszélgetőpartnernek, hogy el tudja mondani gondolatait.

              Ezek a beszélgetések nagyon fontosak, hiszen rengeteg információt szerezhetünk a fiatalról, családjáról. Ezekkel az információkkal nekünk pedig a segítés során sokat kell dolgoznunk. Összességében véve elmondható, hogy a segítés folyamatában a következőkre kell figyelnünk:

· Aktuális, rövidtávú, a fiatalok számára is érthető célok megfogalmazása és elérésére való törekvés.

· Tegyük képessé a fiatalt arra, hogy elfogadja segítségünket!

· Hallgassuk meg a fiatalt elfogadóan!

· Biztonságos légkört és környezetet teremtsünk!

· Támogassuk abban a fiatalt, hogy tudjon együttműködni az intézeti nevelőkkel, a csoporttal.

· Tudjon közösségben feladatot vállalni!

Az egyéni beszélgetések mellett a csoportos támogatási formák is lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok magukról és egymásról beszéljenek, megmutassák gyengeségeiket és erényeiket, azokra visszajelzést kapjanak, hogy a személyes és közösségi problémák, gondok, konfliktusok és eredmények, örömök feldolgozhatók legyenek. A személyiség fejlődése a sorstársakból és a segítő pedagógusokból és/vagy segítő szakemberekből szerveződő csoportok visszajelzései útján erősödik. A közösségben és a csoportmunkában történő aktív részvétel a felelősségérzet alakításának terepe is. A csoportok segítséget nyújthatnak a fiatalok életvitelének pozitív irányú változtatásához. Fontosak a csoportos gondozási formák, mert olyan fiatalokkal dolgozunk, akiknek az életéből korábban hiányoztak az építő, tartalmas emberi kapcsolatok, nem vagy csak gyengén kötődtek társaikhoz, kapcsolatalakítási-, önkifejezési és viselkedési nehézségekkel, gátakkal, gátlásossággal küzdöttek. A csoportmunka lehetőséget ad ezeknek a fiataloknak arra, hogy erényeik és értékeik is megnyilvánulhassanak.

A csoportos gondozási formák és módszerek tárháza igen széles. Bármilyen jellegű csoportmunka hasznos lehet. A csoport jellegének kiválasztásánál érdemes az aktuális helyzetet, szükségleteket és persze lehetőségeket figyelembe venni. Ugyanakkor a hagyományos – verbális kommunikáción alapuló – személyiségfejlesztő, önismereti, kommunikációs csoportformák mellett, nagyon hatékony olyan csoportos gondozási módok alkalmazása, melyek a fiatalok számára népszerű, kézzelfogható, nagy érdeklődésre számot tartó tevékenységeket olvasztanak össze a csoportterápiák módszereivel. Ezek olyan, az alkotó tevékenységre alapozó csoportok – színház, zene, kézműves stb. –, melyekben teret kapnak a fiatalok kreatív energiái, alkotó vágyai. Itt a kereteket az aktív alkotótevékenység adja, így az én megnyilvánulásának és a másik érzékelésének nem a beszéd az egyetlen eszköze. Gyakran az ezekben a csoportokban való részvétel alapozza meg a verbális kommunikáció fejlődését, hiszen ezek a csoportok is alkalmazzák a csoportszintű, valamint individuális történések beszélgetésben történő feldolgozását. Erre jó példa azok a művészetterápiás, pszichodráma csoportok. A művszetterápiás jellegű csoportok egy közkedvelt formája a filmre épülő csoport. A filmklub keretein belül lehetőséget biztosíthatunk a fiatalok számára a film témájához kapcsolódó kiscsoportos beszélgetésekre. Gyakran a szereplőkhöz kapcsolódóan saját magukról is igen sok információt elmondanak a fiatalok, láthatnak olyan élethelyzeteket, amelyek akár összecseng saját sorsukkal, vagy pedig a világot egy más aspektusból mutatja be.

Eredményes alkalmazni a nem annyira ismert és elterjedt önsegítő csoportmunkát, formát is. Az önsegítés lényege a sorstársi közösség támogató ereje, feltétlen kompetenciája és hitelessége révén. A csoportot nem szakember vezeti, hanem adott esetben egy segítő-pedagógus, vagy a problémában legtapasztaltabb érintett fiatal facilitálja. A csoporttagokat sorsközösség, problémaazonosság köti össze, melynek révén könnyen feltárják egymásnak egyéni problémáikat, gondolataikat, azokat átbeszélve, több egyéni megközelítés szűrőjén átszűrve közösen dolgoznak ki megoldási stratégiákat. A problémamegoldás hosszabb-rövidebb folyamatát nyomon követik, szükség esetén újabb és újabb megoldási tervet dolgoznak ki. Az elkeseredett, magányos, kapkodó döntések helyébe a csoport ereje és bölcsessége lép. Ez a csoportforma különösen szenvedélybetegséggel küszködő fiatalok esetében nagyon ajánlott, hatékony.

 Sok tényező befolyásolja a csoport működését, például: mennyi ideje működik a program, vannak- e a fiataloknak már előző jó vagy rossz tapasztalatai, milyen csoportról van szó, mi a célja a csoport foglalkozásnak stb. Célcsoportunk esetében probléma a megelőző ingerszegény életvitel, és az önbizalom hiányból fakadó ösztönszerű ellenállás minden újjal szemben. Gyakorta különösen rémisztőek a csoportos formák, hiszen ott mások előtt kell megmutatni magamat.

 

Bartha Éva &Győrik Edit:  A segítés folyamata című  tanulmány szerkesztett változata.

A tanulmány megjelent: Hegedűs Judit (szerk.): A javítóintézet világa. Eötvös Kiadó, Budapest.

 

Irodalom

 

Argelander, H. (2007): Az első pszichoterápiás interjú. SpringMed Kiadó Kft., Budapest.

Bang, R.: A segítő kapcsolat – Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.

Bartha Éva – Győrik Edit – Hegedűs Judit – Horváth H. Attila – Kádár Erika – Tóth Ibolya (2009): A személyközpontú diáktámogatás működtetésének keretei, elemei és rendszere. Diáktámogató füzetek 2. Dobbantó Projekt, Budapest.

Hegedűs Judit (2007): A fiatalkorú bűnelkövetők gyermekkora és a javítóintézetben töltött éveik pedagógiai vizsgálata. PhD disszertáció, ELTE PPK, Budapest.

Hegedűs Judit – Virágh Judit (2009): Művészetterápia az Aszódi Javítóintézetben. (megjelenés alatt)

Rogers, Carl R. –Freiberg, H. J. (2007): A tanulás szabadsága, Edge 2000 Kft., Budapest.